Az alkotói válság nagyon szar,
olyan, mint 1 belső vihar,
Képtelen vagy legyűrni,
De ezzel együtt kell élni.
Engem soxor plöttyedté tesz
és soxor ugyancsak betesz.
Amikor nem jönnek a rímek
én csak tétlenül nézek.
S csűröm csavarom, de semmi.
Az egész kezd feledésbe menni...
A végén ott ülök némán
S a rímek is eltűnnek tán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése